Ennek a történetnek a magja már akkor el lett vetve, amikor a gyermekkori édesapámban kialakult a tiszteletteljes kötődés a fákhoz és a természethez. A famegmunkálás új fejezete akkor kezdődött, amikor az ötvenes évei végén felvetettem neki, hogy szeretnék egy igazi, magyar motívumokkal díszített tulipánosládát.
Szavaim hallatán mélyen elgondolkodott a feladat személyességén és annak nagyságán (és mint később megtudtam, a valódi jelentőségén), majd csak annyit mondott: “Ez sokkal több lesz, mint egy egyszerű láda…” Akkor még nem is sejtettem, mennyire igazak és fontosak ezek a szavak, de éreztem, hogy egy nagy dolog alapjait fektetem le a felé irányuló kérésemmel.
Ahogy teltek a napok, egyre többször láttam, ahogy édesapám a kis műhelyében, ahogy Ő mondaná a “varázsdobozban” dolgozik, ahol mesés ajándéktárgyak sorra születtek a kezei alatt. Egyre jobban elmélyült a famegmunkálás világában; a szerszámok és gépek között minden alkalommal újabb és szebb alkotásokat teremtett – részletes kidolgozással, szívvel-lélekkel.
A munkáját egyre több elismerés és dicséret övezte, mígnem azon kaptuk magunkat, hogy a famegmunkálás az egyik legfontosabb hobbija és szabadidős tevékenysége lett. Másfél–két év tanulás, tapasztalat és kitartás után elém tett egy gyönyörű tervet – a születendő tulipánosládám részleteivel, minden apró finomsággal és egy hatalmas lelkesedéssel körbevéve.
A terv már akkor lenyűgözött, de elképzelni sem tudtam, milyen csodálatos lesz a végeredmény két hónappal később… Édesapám azt mondta akkor, hogy ez lesz élete egyik legfontosabb alkotása, amely generációkon át hordozza majd és hirdeti az apa–lánya kapcsolat értékét.
Így alakult ki édesapám varázsdoboz-története, aminek koronája az én tulipánosládám lett, és azóta is számtalan emlékőrző alkotás került ki a kezei közül – olyan művek, melyek a szíveket érintik meg és lelkeket simogatnak, emlékeket zárnak be és őriznek meg emberöltőnyi időkre.
Én, mint mesélő és lánya, ma már tudom: alkotásai nem csupán fából készülnek, hanem örömből, szeretetből és közös élményekből. Minden családtagjának, barátjának és ügyfelének személyre szabott ötletekkel, különleges gravírozással, gondos kidolgozással készíti munkáit, hogy minden darab saját történetet hordozzon.
Édesapám folyamatosan tanul és fejlődik; az új technikákat is kipróbálja, legyen szó epoxi bevonatról vagy UV-álló felületek alkalmazásáról. Munkáját áthatja a természet iránti tisztelet, a fa megóvásának szándéka és az örömszerzés fontossága, minden alkotásában ott rejlik a gondoskodás, a törődés és a múlt üzenete.
Bízom abban, hogy a képek, a tárgyak részleteiben elmélyülve az olvasók is meglátják, hogy ezek az alkotások örömöt szereznek, emléket őriznek és – akár nekem, akár másoknak – generációkon átívelő történetének részévé válnak.
Nézzétek hát a képeket és merüljetek el azok szépségében és részletességében, de leginkább azok fontosságának értékében….
